A modern emberiség folyamatosan próbálkozik valamilyen egyetemes, mindenki által beszélt és értett közvetítőnyelv megalkotásával. Mára az angol nyert igen nagy teret, de más közvetítő nyelvek erős konkurenciát jelentenek - pl. arab, spanyol, hindi, orosz, mandarin, stb. - ezért esélytelen, hogy univerzálissá váljon és talán szerencsére. Sajnos az angol nyelv 44 hangból áll, amit a latin abc 25 betűjével próbálnak leírni. Mintha a tízes számrendszernél csak az első hat számot használnánk. Vicces.

  A múltban valamennyi kultúra embere hitt és a ma élő emberiség túlnyomó része hisz a lélek valamilyen állapotú létezésében. A különbség legfeljebb csak a túlvilágról alkotott felfogásban és a vallási-lelki gyakorlat módjában van.
A természetfelettibe vetett hit a mai korban is tovább él, akkor is, ha az adott személy esetleg nyíltan tagadja ennek elfogadását. Gondolatom szerint, ez a hit lényünk jóval mélyebb aspektusából ered, hogy egy egyszerű nemmel semmissé lehetne tenni. 

Az elmélet lényege: - Föld, mint önfenntartó egység - hatalmas élőlény, akár még tudata is van - kifinomult visszacsatolási reakciókkal reagál - folyamatok helyrehozzák tevékenységünk káros hatásait -  mindig visszanyeri egyensúlyi helyzetét

 A jelnyelv a vizuális kódrendszerek egyik legfejlettebb formája, amelyet főként, de nem kizárólag a siketek használnak. Az 1960-as évek óta a szakemberek már önálló nyelvként kezelik. A 2009. évi CXXV. törvény a magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról a magyar jelnyelvet a hivatalos nyelv szintjére emelte Magyarországon.
 Bizonyított, hogy a jelnyelvnek is van egy sajátos hangtana, alaktana és mondattana. Általában az adott nyelv nyelvtani sajátosságai jellemzik a jelnyelvet. Szókincse pontos nyelvtani szabályok szerint rendeződik, így annak nyelvjárásai is lehetnek. Tanulásának nehézségei összemérhetők a hangzó nyelvekével. A jelelés előnyös a perifériás látásra és a reakcióidőre.

A Gaia című ökológiai tévéműsor 1996. szeptemberi adásának szövege. Szerkesztő: Hollós László

Anglia nyugati részén, egy 14 hektáros kis birtokon él James Lovelock professzor, műsorunk névadója, akinek egész életét a természet iránti csodálat és bűvölet hatja át. Mintegy hatvan évet felölelő, rendkívüli tudományos pályafutása során az orvostudománytól az űrkutatásig szerteágazó tapasztalatokra tett szert. Tudományos eredményei elismeréseként öt díszdoktori fokozattal jutalmazták, 1974-ben pedig tagjává választotta a Brit Királyi Társaság. Korunkban, amikor a tudományos kutatás egyre inkább a kormányok és óriásvállalatok kiváltsága, Lovelock professzor az elmúlt három évtizedben szabadúszóként dolgozhatott, így kutatómunkájának nemigen szabtak határt pénzügyi korlátok vagy tudományos kényszerek. A tapasztalat és a szabadság e szerencsés találkozása alapozta meg Gaia-elméletének roppant jelentőségét. Lovelock elképzelése szerint - amely a görög mitológia Föld istennőjéről kapta nevét - bolygónk egy olyan hatalmas élőlénynek tekinthető, ami (vagy aki?) az emberi és nem emberi élet föltételeit szabályozza, s amelynek részegységei az egyes élőlények, állatok és növények. Az alábbiakban maga James Lovelock magyarázza el elméletét, amely ma is tudományos viták kereszttüzében áll.

1965-ben kezdődött az egész, amikor Amerikában, a Jet Propulsion Laboratóriumban kezdtem el dolgozni. Arra kértek fel, hogy segítsek a marsi élet kutatásával kapcsolatos munkákban. Azért esett rám a NASA választása, mert műszertervező voltam, én meg azért fogadtam el a felkérést, mert izgatott a Földön kívüli élet kutatásának feladata.

A zseniális angol tudós és gondolkodó, James Lovelock Gaia-hipotézisét a tudomány világa kezdetben meglehetősen kétkedve fogadta, az évek múlásával azonban egyre elfogadottabbá vált. A magyarul is megjelent -- 1979-es keltezésű -- Gaia-könyv óta a hipotézis rengeteget változott, finomodott.