<<< Előző cikkhez | Következő cikkhez >>> |
Nem a sok tudás, hanem a lényeg tudása tesz bölccsé...
(Herakleitos)
...a világunkban kell lennie valami végzetes egyszerűségnek...
(A. Einstein)
Ha meg akarod találni az univerzum titkait, gondolkodj energiában, frekvenciában és rezgésben.
(N. Tesla)
Téma: MEGLÁTÁSOK és továbbgondolások...
A modern emberiség folyamatosan próbálkozik valamilyen egyetemes, mindenki által beszélt és értett közvetítőnyelv megalkotásával. Mára az angol nyert igen nagy teret, de más közvetítő nyelvek erős konkurenciát jelentenek - pl. arab, spanyol, hindi, orosz, mandarin, stb. - ezért esélytelen, hogy univerzálissá váljon és talán szerencsére. Az angol nyelv 44 hangból áll, amit a latin abc 25 betűjével próbálnak leírni. Mintha a tízes számrendszernél csak az első hat számot használnánk. Vicces.
Az egynyelvű emberi kultúra létrehozásának szándéka úgy gondolom, sosem fog célhoz érni. Egyrészt, a kisebb közösségek mindig kialakítanak egy saját kultúrát, hozzá a saját nyelvet, nyelvjárást - lásd a bábeli nyelvzavar tanpéldáját és mondjuk New York egyes városnegyedeinek dacból kialakult sajátos nyelvezetét. Másrészt, a tanult kultúráját hagyja elveszni utoljára az egyén, sőt akár élete árán is védi azt. Ezért egy természetes ellenállásra lehet számítani ezen a területen is. Ha egy túl domináns közvetítőnyelv mégis elpusztítaná a kisebb nyelveket, előbb-utóbb a bábeli útra lépne. Nem sok értelme van túlerőltetni.
Ugyanakkor nem bölcs dolog túlerőltetni legalább egy nyelv kötelező megtanulását sem. Melyiket tanulja az ember a hatezerből? Ha egy teljesen más nyelvet beszélő kultúrába sodorja az élet, veszik a belefektetett idő, pénz, energia. Ha nem használja, mert nincs rá szüksége, akkor is. Még hétköznapibb jelenség, hogy mit csináljon az ember, ha összefut egy más nyelvet beszélővel valahol, aki segítséget kér, vagy akitől épp segítséget kellene kérni? Elkezd mutogatni…
…és pontosan ez a megoldás!
Na, nem a mutogatás, hanem a jelelés. Mára már igen kifinomult jelnyelvek egyikének segítségével. Egy egységes jelrendszer, amit mindenki gyerekkortól kezdve tanul. Egy-két nyelv megtanulásával ma maximum egymilliárd emberrel lehet szót váltani, kivételes esetben és csak két-három nyelven a hatezerből. A jelnyelv segítségével, bárkivel. A gesztikulálás amúgy is természetes jelensége a társalgásnak. Már csak fejleszteni kell.
A jelnyelvekből és helyi változataiból majdnem annyi van, mint beszélt nyelvekből, mert hozzáidomultak a saját kulturális szférájukhoz, nyelvükhöz. Gyakran két különböző kultúrából jött jelelőnek nehézséget okoz megérteni egymást. De itt is megalkottak egy egyetemesnek szánt jelnyelvet, a Gestuno-t. Jó szándékkal nem okoz problémát a helyi jelnyelveket kiegészíteni egyetemes vonásokkal, megtartva a helyi jelleget, amivel már az egész világon meg tudja magát értetni a jelelő.
Az emberiség nyelvei nem kerülnek veszélybe egy túl domináns közvetítőnyelv miatt, és járhatják a maguk útját. Természetesen továbbra is szükség lesz a nyelvek tanulására és fokmérője marad a műveltségnek a nyelvek ismerete. A nyelvtanulásnak is megvannak a zsenijei, akikre úgy ragadnak nyelvek, mint gyerekre a kosz. Ami azt bizonyítja, ez a fajta tudás is készséget igényel, és ezért megalázó dolog kötelezővé tenni a nyelvtanulást olyanok számára, akiknek ez alapból nehézséget okoz. Mintha kötelező balettet oktatnának egy túlsúlyos, esetlen gyereknek. Itt is, mit minden téren fontos a jó szándék és az együttműködés.
Érdekes gondolat lenne egy egységesített jelnyelvet beemelni a közös emberi kultúrába általános közvetítőnyelvként, amit mindenki tanul gyerekkorától, ugyanúgy, mint az anyanyelvét. Gondoljuk bele, hogy milyen hasznos lenne egy zajos környezetben történő gondolatcserére, utasítás, kérés vagy adat közvetítésére... Egy idegen nyelvi környezetben pedig különösen...
* * *
A kép forrása: Pixabay
Szerk:webmester | Idő : 2018.08.23. | Olvasás :152 |
<<< Előző cikkhez | Következő cikkhez >>> |
Eddigi hozzászólások: |
Tovább a cikkek kigyüjtött hozzászólásainak oldalára => |
Szekeres Sándor
Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS
és a betlehemi csillag
A könyv a múlt és a jelen sérthetetlen dogmáit kérdőjelezi meg, érzékeny pontokat érintve a társadalmi közérzeten, mind a hétköznapokra, a tudományos életre és a hit világára vonatkoztatva. Szó lesz a valódi betlehemi csillagról, a történelmi, azaz a pártus Jézusról, a valós keresztre feszítéséről és egy szörnyű végű összeesküvésről, aminek egyik következménye a téves időszámításunk és a kronológiánk sötét középkora.
Talán nem is véletlen, hogy most íródott meg a könyv. Ismét az útkeresés korában járunk. Létezésünk és hitvilágunk alapjai esnek szét, új kérdések jönnek, új válaszok kellenek.
Ezek alapjait érinti meg a könyv, új szemléletet adva az eddig érinthetetlennek gondolt tabuknak.