Sinkovits Imre előadásában, (1987, III Humorfesztivál)

Lőrincze Lajosnak és Grétsy Lászlónak

Egyik olaszóra sodrán,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

A múltban valamennyi kultúra embere hitt és a ma élő emberiség túlnyomó része hisz benne, hogy haláluk után a szellemük, lelkük tovább él. Különbség csak a túlvilágról alkotott felfogásban és a vallási-lelki gyakorlat módjában van.
A klinikai halál állapotából visszatérő emberek rendre, részleteiben is hasonló, testen kívüli élményekről számolnak be.
Ha csak ennyit tudok, akkor is nyugodtan kijelenthetem, hogy valami-valaki vár bennünket a halálunk után.

"Az élet szülte, én csak kiszíneztem"

  Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer két sakkozó, jó barátok....
Egy versenyen egymás ellen sorsolták össze őket, de még a játszma előtt megegyeztek, hogy az erősebb leadja pontot a másiknak. (Nagyon csúnya, és nem követendő példa!!)